Ámos Imre 1937 őszén Párizsba utazott feleségével, ahol három hónapon át közvetlen tapasztalatokat gyűjthettek a modern művészet aktuális fejleményeiről, melyeket addig inkább csak könyvekből ismertek. Az út egyik legfontosabb élményét az jelentette számukra, hogy találkozhattak Marc Chagall-lal, akinek rokon szellemű festészete Ámosnak már korábban is meghatározó inspirációt jelentett. Ebben az időszakban Párizs kulturális életét a szokottnál is intenzívebbé tette az aktuális világkiállítás, amivel egyidejűleg a Maison Laffitte kastélyban egy középkori katalán művészeti kiállítást is rendeztek. A festőházaspár ellátogatott ide, s a kirándulás emlékét Ámos egy festményen is megörökítette. A Maison Laffitte egy békés hangulatú kisvárosi tér aszimmetrikusan kivágott képét ábrázolja, amelyen egy ernyős virágárus stand, egy sugaras szökőkút és egy spalettás ablakú ház részleteiből tevődik össze a mélyülő tér látványa. Az egész egy csendes, védett szobabelső hangulatát közvetíti az időtlen nyugalomhoz kapcsolható motívumok aránytalanul zsúfolt egybekomponálásával. A festmény dúsan megképzett felületét fojtottabb és élénkebb színfoltok szaggatott váltakozása jellemzi. Az emberi jelenlét háttérbe húzódik, s mintegy tanúja lesz önmagának, így jelenik meg csupán egy vázlatosan jelzett sétáló figurában, amely a valószerűtlen aránykülönbségek miatt még inkább kiemeli a jobb alsó sarokban lévő szék ürességét.
